Apa Anya kocsit hajt! 
Anya egészen pontosan ezen az útvonalon hajtotta a kocsit:
Az első teljesen önálló vezetésem nagyobb térképen való megjelenítése
És anya innentől már bátor, és kocsit hajt. Akár egyedül is.
UPDATE: Ma megvolt visszafelé is a hőscincérség. Kicsit kevésbé élveztem, mert zavart a sötét, meg az enyhe dugó, de azért remekség volt. ))
Amikor közölték, hirtelen sokkot kaptam: mégis, mi a szart kezd az ember, ha fia van?!?!?!
Aztán rájöttem, hogy majd naaagy afrika-vadász lesz, meg sokat olvas majd Durrellt, és hazahord tücsköt bogarat, és minden tavasszal szed egy csokor virágot az anyjának, amitől az majd mindig könnyekig meghatódik.
És akkor azonnal könnyekig meghatódtam…
(u.i.: Meg talán majd lesz egy húga, akit azért csak meg lehet majd tanítani főzni, kötni, hímezni – meg csomó ilyesmi. )
Tegnap reggel 9 óra 20-kor meghalt.
Azt mondják, csak elaludt, reggel már nem tudott kommunikálni vele a nővér. Szóval valójában csak nem ébredt már föl többet.
Jó így. Így jó.
Péntek délelőtt elvitték még sugarazásra, délután már valószínűleg csak aludt. Enni legalábbis pénteken már nem evett. Szombaton aludt, amikor bent voltunk nála, amikor a végén fölébredt, szegény már csak jajjgatott… Vasárnap nem igazán ébredt föl, mikor bent voltunk. Arra reagált még, azt érezte, mikor a testéhez értek, injekciót adtak, próbált tiltakozni, jajjgatott, erős fájdalmai voltak. Aztán csak aludt…
Közben pedig megtanította nekem, hogy hogy van vége az életnek…
OM AMI DEWA HRIH
Nem, nem olyan volt, mint amilyet szerettem volna. (Igazából az utóbbi idő úgy, amint van, nem egészen olyan, mint amilyennek szeretném…)
De jó volt. Volt torta, elmentünk bulizni, volt jó zene, aztán hazafelé hívtunk taxit egy “pizzadiszpécser” elé. Aztán bementem a diszpécser kisasszonyhoz, és rendeltem vacsorára pizzát. Kérdezte, hogy megvárjuk-e. Mondtam, hogy a taxi valószínűleg előbb ideér, mint ahogy a pizza megsül, úgyhogy jöhet bátran utánunk.
És megyünk majd Stingre.
Ja, igen, és be kell vallanom: elrontottam a gyertyákat, pedig nagyon igyekeztem. Öregítettem egy évet az emberen… Bocs!
***
Visszaolvastam amúgy az előző születésnapokat. Rosszul fújhatom a gyertyákat, mert hiába kívánok, hiába… Hiába.
hülye vagyok, buta vagyok, lúzer vagyok, béna vagyok, ügyetlen vagyok, agyatlan vagyok, még annál is butább vagyok, még annál is hülyébb vagyok, gyenge vagyok, ronda vagyok…
Hamm, bekaplak!
S ha bekaptalak, ki nem eresztelek!
Aztán majd egyszer szétdurranok biztos.
Nincs értelme kiereszteni. Picikét már próbáltam, időről időre próbáltam. Semmi sem változik. Akkor meg minek erőltetni. Pláne, hogy sosem ment a kieresztés. Akkor legalább ebbe nem feccölök energiát, mikor úgyis kell másra.
Majd néha egy kis bőgés, oszt jóvan…
Memo megint: nincs értelme. (Nyeld már le a békát, kisgömböc.)
Egyaltalan nincs kedvem tovabb. Jelenleg nincs semmi, amiert erdemes volna.
Vettünk egy autót. Végre.
Szép. Tiszta. És nagy.
A Bálna.
Ma este földrengés volt. Épp szunyókáltam, szóval azt hittem, hogy a kutya lökdösi az ágyat, attól ébredtem föl. De aztán láttam, hogy mozog a szekrény. Akkor meg azt hittem, hogy rohama van a kutyának – kicsit megijedtem. De olyan furcsán egyforma volt a rángatózás… Aztán láttam, hogy a könyvespolc is mozog, meg az állólámpa is…
Szóval rengett a föld. Állítólag 4.8-as erősségű volt…
A férfi a nőnek nem apja, csak akkor, ha tényleg az.
A nő a férfinek mindig az anyja, ha gondoskodásról van szó.
